Még januárban hívtak össze minket, 40 felső tagozatos diákot. Itt tudatták velünk tanáraink, hogy lehetőségünk van rész venni egy pályázaton. Szerencsére mindenki beleegyezett. Áprilisban jött a hír, hogy megnyertük a pályázatot. Ez után a projektnyitó rendezvényen megtudtuk szüleinkkel együtt, hogy milyen programokon veszünk majd részt.

Az első nap délután a fényjelenségekből csináltunk bemutatókat, amik jól sikerültek. Majd egy totót töltöttünk ki a hallottak alapján. Kaleidoszkópot is készítettünk. Még aznap este egy éjszakai túrán vettünk részt a Tenkesen. Mindenki nagyon élvezte, mert hiába megyünk minden évben iskolai szinten túrázni, akkor is ez egy újfajta élmény volt sötétben a csillagokat megfigyelni és az erdő állatait is. Másodszor Budapestre kirándultunk, ahol először a Láthatatlan kiállítást „néztük meg”. Ez nagyon újfajta élmény volt, mert a lényeg az volt, hogy megtapasztaljuk, a vakok miként élik meg minden napjaikat. Ezen kívül megismerhettük az idegen vezetőink történetét is, hogy miként vesztették el látásukat. Szerintem ez mindenkit megérintett, és rájöttünk mekkora kincs a látás. Budapesten megnéztük még a Planetáriumot, ahol a csillagászati előadást láttunk a fény útjáról a távoli Andromédáról a Földig. Majd elmentünk a Csodák Palotájába, ami nagyon érdekes volt, hogy a mindennapi tárgyakból hoztak létre ilyen csodának tűnő dolgokat. De miután elolvastuk a leírást rájöttünk, hogy mégsem akkora csodák ezek.

Egy hónappal később előadók jöttek hozzánk egy Tehetség-nap keretében. Ez Élmény Műhely foglalkozásai megmutatták nekünk, hogy a matematika mégsem olyan száraz és unalmas. A gömbi geometria számomra nagyon érdekes volt, és remélem, majd később tudom hasznosítani.

Ezután három egymást követő délutánon a pályázat által beszerzett, már az ÉlményMűhelyben megismert érdekes építő játékokkal tevékenykedtünk. Egyik nap ragasztás nélkül hoztunk létre térbeli testeket papírból, melyek eleinte bonyolultnak tűntek, majd egész hamar elkészültünk vele. Az építő játékokkal való kísérletezés érdekes volt, mivel itt szabad kezet kaptunk. Rengeteg érdekes térbeli testet hoztunk létre, amit sajnos le kellett bontanuk, majd harmadik nap a projektzárón ismét felépíthettünk, hogy megmutassuk, szüleinknek mit is alkotunk.

Mind a hat napon remekül éreztük magunkat. Emellett nagyon jó csapat építő volt, akik eddig csak látásból ismerték egymást, azok megismerhették egymást közelebbről. Minden akadályt leküzdöttünk együtt. Köszönjük tanárainknak, hogy megszervezték és lebonyolították ezt a programsorozatot, Fehér Laurának, Nagyváradi Henriette-nek, Kovácsné Takács Tímeának és Kontár Zsoltnak.

Emberovics Barnabás